5Móz 7,6–12

• Kiválasztás – szövetség – irgalmasság.

• Isten egyoldalú (szuverén) választása.

  • Nem Izráel népének (nem Mózesnek, nem Ábrahámnak) az érdeme.

  • Nem a mi érdemünk. Feltehetem azt a kérdést, hogy „Uram, miért éppen engem…”, de erre nem az a válasz, hogy az én jó tulajdonságaim miatt. (Ld. később.)

• Isten korábbi ígéretét teljesítette be Mózes korában. Ez része annak, ahogyan folyamatosan kijelenti, megismerteti Önmagát: hűséges, ígéreteket beteljesítő, szabadító… („hogy megtudjad”).

• Az ígéretek beteljesedése: Krisztus (2Kor 1,20). Őbenne ismerjük meg a szabadító Istent.

• A szabadítás után vezetni kezd.

  • Mózes korában törvényt adott. Ez megmutatta, milyen (szent) Isten, mire törekedjen, mit tartson meg az ember, és megmutatta, hogy az ember képtelen megtartani (olyan szent lenni, mint Isten).

  • Nekünk Szentlelkét adja. „Krisztus él bennem”, aki győzelmeket ad. Így sem tudom megtartani a törvényt, de „tudom, kinek hittem”, és a Szentlélek valóban vezet és átformál.

• „Akik Őt szeretik…” – Istené volt az első lépés. Én azért kezdhetem szeretni, mert felfogtam, hogy mit tett értem.

• Azt akarja, hogy ez a szeretet tartós legyen, növekedjen. A Vörös-tengeri szabadítás után azonnal zúgolódni kezdtek, a törvényadás közben már aranyborjút öntöttek: nem volt tartós az Isten iránti szeretetük. Isten szeretete mégis megmaradt: az aranyborjúöntés után büntetett, de a népet tovább vezette.

  • Áronnak, az aranyborjúöntés „fő felelősének” megkegyelmezett.

  • Mi is felelősek vagyunk másokért. Amikor nem mertem másként élni, dönteni, mint a környezetem, vagy nem mertem megvallani, hogy ezt azért teszem így, mert Jézus Krisztusnak engedelmeskedem. (Enélkül beszélhetek Jézusról, nem lesz hatása.)

  • Nekünk is megkegyelmez, ha megbánjuk, amikor „meglátogat” (számon kér).

• „Szövetség és irgalmasság” (9. és 12. v.). Sem Mózes népe, sem mi nem tudunk bűnök, bukások nélkül élni. Szükségünk van Isten irgalmára (ezt kellett már az ÓSZ-ben is felismernie Isten népének, ld. Zsolt 51,3). Ahogy megkapjuk, ez által még jobban megismerhetjük Istent (még jobbnak, még inkább szerető, kegyelmes Istennek tapasztaljuk meg).

• Mégsem a bukdácsolás a „menetrend szerinti” út. Ne az legyen a „célunk”, hanem az engedelmesség. (Ne 2-esre, hanem 5-ösre törekedjek; egy sportolónak vereségei is vannak, mégis minden mérkőzésére úgy kell készülnie, hogy győzni akar.)

• Azt akarja Isten, hogy Őt engedelmesen követve egyre jobban megismerjük Őt.

  • A Törvény: szertartási és erkölcsi parancsok. Nemcsak külsőleg látható cselekedetekre vonatkozott. („Ne kívánd…”).

  • Isten gyermekének élete a Szentlélek uralma alatt: „Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt”. A Szentlélek megmutatja, hogy az általános, leírt parancsok adott helyzetben mit jelentenek, és el is végzi bennem (pl. az ellenség szeretetét).